Szép jó napot kívánok! Üdvözlöm! Sziasztok és szevasztok!
A nevem Faun, ez pedig egy cikksorozat első része, mely a YouTube-on jelenleg fellelhető, nem többezres vagy milliós feliratkozószámú, általam tehetségesnek vélt videósokról szól. A célja nem a reklámozás, vagy fizetett marketing. Szimplán a szubjektív magánvéleményem. Heti egy személyt veszünk górcső alá. Kezdjünk is neki!
Az első héten egy hajnali felfedezettel indulunk neki, aki nem más, mint Jacob Kulick.
Elsőre nekem érdekesen hatott az egész ember, de leginkább a hangja volt az, amit nehézkesen tudtam hova tenni. Egyszerre volt tetszetős és zavaró. Ez több videója megnézése után sem változott: bár tetszettek, az ember maga továbbra is furcsa maradt. Miközben egy feldolgozását hallgattam, megnéztem a hivatalos weboldalát, ami egészen pofás: mellőzi a nagyzást, nem bonyolult a kezelése sem, lényegretörően van felépítve és ezt tükrözi a személyisége is. Ahogy olvastam az életrajzát, a rádiós vonal kapcsán látatlanban is magamra ismertem. Szimpatikus volt az életfelfogása, hisz azonosulni tudtam néhány mondatával; ez adta meg a motivációt, hogy a nyakamba vegyem a csatornáját és végighallgassam a zenéit, megnézzem a videóit. A csatorna pedig amellett, hogy lenyűgözött, eszembe juttatta, mire is képes az emberi akarat.
Eleinte kissé ódzkodtam a feldolgozásokból hallott, a megszokottól, illetve eredetitől eltérő hangzástól, ám Kulick megtalálta a módját annak, hogy ez ne váljon zavaróvá – sőt! Egyenesen kellemesek a saját számai, át lehet érezni, hogy miről is énekel – még azoknak is, akik nem értik annyira az angolt. A zenéit igényesen építi fel, és mivel még a videóiban sem igazán találtam felesleges elemeket, így csak azt tudom mondani: nekem felkerül a zenelistámra és megfogom nézni a friss videóit is. Az előadó hangszeresen képzett, jól kezeli a munkaeszközeit, ebből számomra a profizmus jött át, ellenben az arckifejezése gyakran kissé gyámoltalan, szende-szűzies, olyan „vigyél haza” kiskutya-tekintete van helyenként. Tudod, az a fajta, amitől a csajok többsége ledobja a bugyiját.
Talán ő lenne a következő Justin Bieber?
Ahogy észrevettem, nem éppen ilyen babérokra tör. Teljesen más a stílusa, a kisugárzása. Jobban el tudnám képzelni Kurt Cobain utódjaként: ugyanolyan „teszek rá mit mondanak, inkább zenélek” arckifejezése van, amilyen a Nirvana énekesének volt. A hangszínnel való játékában is hozzá tudnám hasonlítani, persze ez is csak az én fülem véleménye. Jacob Kulick egyébként nem a legtermékenyebb YouTuberek egyike: lassan már négy éve van jelen, de eddig csak ötvenkettő videó került fel. Ezek többségében zenék – persze vannak klipjei is, amikben a minőség egészen meglepő. Ehhez azonban kell stáb is, akikkel együtt dolgozik, ráadásul teljesen ingyen – így természetesen a taps nekik is jár.
Végszó/összegzés/ítélet
Összességében, és végigérve a listáján ugyanakkor az a véleményem, hogy a feldolgozásokat nem feltétlenül Kulicknak találták ki. Elismerem, hogy ezek nélkül nehezebb ismertté válni, erre az ő listáján is találunk példát: a leggénezettebb videója egy Edd Sheeran feldolgozás. Ez – nem olyan meglepő módon – magasan vezeti a listát a maga huszonháromezer megtekintésével. A feldolgozásaiban is megjelenik a zene iránti szeretet, ott van az arckifejezésében, a gesztusaiban, és úgy vélem ez sokat elárul valakiről. Remélem, idővel felkapja majd valaki, mert én látok benne tehetséget; legalább annyit, mint egy nagyobb populáris sztárban. Igaz, lehet, hogy neki nem feltétlen ez a célja, de megérdemelné. Egy biztos: én biztosan támogatom egy lájkkal, egy feliratkozással és egy megosztással. És ti?
